Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! (Ézs 41,10a)

[A gyermekek] a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! (Mt 21,15b)

Sírgondozás az Ótemetőben

Sírgondozás az Ótemetőben

A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium tanulói az iskola több évtizedes hagyományait követve kilátogattak az Ótemetőbe, hogy felkeressék az egykori vajdás tanárok, lelkészek síremlékét. Az ősz beköszöntével, a reformációs ünnepet és a halottak napját megelőzően szokás a sírok megtisztítása, rendbetétele, feldíszítése. A fő cél a síremlékek gondozása, amikor az osztályok képviselői osztályfőnökük kíséretében kilátogatnak a temetőbe, de jó alkalom ez a visszaemlékezésre, a több mint 200 éves iskola múltjának felidézésére is.

Az intézmény volt tanárait bemutató sorozatunk részeként most az iskola 1928-1938 közötti igazgatójáról emlékezünk meg.

Raskó Kálmán (1878-1951)

Pedagóguscsalád sarjaként 1878-ban Vácott született. Pilisi elemi iskolai évei után előbb a selmeci evangélikus gimnáziumnak, majd 1891-től 1897-ig, középiskolai tanulmányai befejezéséig a szarvasi gimnáziumnak volt tanulója, s itt tett jeles eredménnyel érettségi vizsgát. Matematika-fizika tanári szakon folytatta tanulmányait. 1903-ban szerzett tanári oklevelet Budapesten, s azt megelőző magánnevelősködés után 1903-ban a szarvasi gimnáziummal akkor még kapcsolatban álló tanítóképzőhöz került tanárnak. Régi vágya, hogy visszakerüljön a szarvasi gimnáziumba tanárként, 1908-ban teljesült be, amikor miniszteri kinevezés folytán annak rendes tanára, majd 1928-ban előbb helyettes, majd rendes igazgatója lett. Tanári munkáját a kötelességtudat jellemezte. Evangélikus neveltetése egész életén végigkísérte, személyében a természettudományos gondolkodás és az egyháziasság harmóniája ötvöződött. Újabb és újabb célkitűzései eredményeképpen az évek során az iskolánál, az egyházban, a község társadalmi, sőt, politikai életében is egyre több és újabb szerepkört talált a maga számára. A szarvasi gimnázium igazgatói tisztségének betöltésénél is ez jellemezte, fáradhatatlanul és sikerrel dolgozott, megszervezte a gimnázium internátusát, növelte az iskola földbirtokait. 1938-ban, 35 évi tanári szolgálat után nyugdíjazták, de a munkát nem hagyta abba, mint nyugalmazott igazgató vezette ezek után az 1938-1939-es tanévben a gimnáziumot. Ugyanabban az évben tanügyi főtanácsosi címmel tüntették ki. Végül 1939. szeptember 1-jével vonult nyugdíjba. A gimnázium arcképcsarnokában ma is látható az egykor saját maga által felajánlott és adományozott olajfestmény arcképe.

Dr. Laukóné Adamik Edit

  • 20231026_131511
  • 20231026_132617
  • 368126981_251814390823393_1617478034448543361_n
  • 370346631_719361582889140_8676523691397975892_n
  • 371513327_1011157740381272_8245497725106648990_n
  • 394947599_293935386892002_8618050904269890884_n
  • 395590646_189995847476875_6366853310654661795_n
  • 395607296_239589815463948_4059267744594737031_n
  • 395861305_1373190286738591_5198927243966183749_n
  • 396579495_1017344012746449_8917543599903193730_n
  • 396840652_3769468759999891_414886319306412490_n

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen