Első évem az egyetemen: Mester Zsófi

Életem szerintem eddigi legnagyobb álma teljesült azzal, hogy júliusban felvettek a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára. A ponthatárok kihirdetése után nem volt túl sok idő pihenni, rögtön bombáztak minket a különböző meghirdetett gólyaprogramokkal, melyek közül a legelső a gólyatábor volt. Vegyes érzésekkel indultam el augusztus közepén a szegedi pályaudvarra, hiszen nem volt senki, akit ismertem volna. Utólag már tudom, nem kellett volna semmitől sem félnem. Nagyon sok új barátot szereztem, a főgólyák nagyon jól megszervezték a tábort és a bulikról még csak nem is meséltem!

A szünet utolsó napján ismertem meg azt a 16 embert, akikkel a következő 6 évben „össze leszek zárva”, vagyis a csoporttársaimat. Az eltelt 9 hónap alatt biztosan kijelenthetem, hogy jobb emberek közé nem is kerülhettem volna. És itt nem csak a szokásos csütörtöki beszélgetésekre és bulizásokra gondolok, hanem sokkal inkább a TIK-ben töltött estékre, amikor a demonstrációk előtt nem hagyjuk, hogy a másik feladja. Ilyenkor szokott következni még egy kávé (ki számolja már hányadik a nap folyamán…) és a következő száz oldal, amit még meg kell tanulni. Tudom, nem hangzik egyszerűnek, de ha ilyen emberekkel vagy körülvéve, valahogy mégsem tűnik annyira nehéznek.

A tárgyak közül egyértelműen az anatómia a kedvencem, de ezzel nem vagyok egyedül az évfolyamban. Minden héten van bonctermi gyakorlatunk az Anatómia Intézetben, hogy ne csak könyvekből kelljen megtanulni az emberi test felépítését. Ezen kívül nagyon megszerettem a pszichológiát is, bár eléggé nehéz és nagyon sokat kell tanulni rá.

Az egyetem nagyon sok kikapcsolódási programot szervez, nem csak a gólyáknak, hanem az összes egyetemistának. Összegyetemi gólyatábor, színházi előadások, közös mozizások, sportnapok és a gólyabál, csak hogy párat említsek.

Szerencsére az egyetem alatt sem kellett lemondanom a sportolásról. A minden évben megrendezett Medikus kupára már szeptemberben megkezdődött a felkészülés. Az egész éves felkészülés meghozta az eredményét, a harmadik helyet sikerült a lányokkal elhoznunk, emellett pedig két este óriásit táncoltunk!

És hogy a rettegett vizsgaidőszakról is meséljek valamit. Nehéz. Bár senki sem mondta, hogy könnyű lesz. De ilyenkor, ha eszedbe jut az, hogy ez a „pár” vizsga az ára annak, hogy továbbra is ezen a nagyszerű egyetemen tanulhassak, akkor már nem is tűnik túl nagy áldozatnak ez a sok vizsga.

Mester Zsófi


  • 01
  • 02
  • 03

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen