Ezt mondta [...] az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka iúságától fogva... (1Móz 8,21)

Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban... (Tit 2,11–12)

Kirándulás: Hunyadi-járat

 

Ötszázötvenhat éve, 1456. július 22-én a Nándorfehérvárt védő keresztény seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira.

Az Országgyűlés e dicső győzelemre emlékezve a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította július 22-ét. Történelem és magyar tanárunk, Pécsváradi Antal javaslatára vettünk részt a középiskolás korcsoport 10. évfolyama számára meghirdetett pályázaton, melyre öt fogalmazást kellett beküldeni. A megadott témák közül mi a következőt választottuk: „Hunyadi János végrendelete/intelmei fiaihoz a csata után”. Továbbá egy témához illő weblapot is szerkesztettünk. Munkánk jutalma nem maradt el, a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumból tízen vehettünk részt a négynapos, hajós jutalomkiránduláson, melynek célja az egykori Nándorfehérvár, a mai Belgrád volt. Íme az utaslista: Bagi Ivett, Bódis Bendegúz, Demeter Barbara, Farkas Vivien, Gyekiczki Fruzsina, Korompai Flóra Luca, Molnár Árpád, Szrnka Noémi, Vas Máté és kísérőnk: Pécsváradi Antal.

 

2012. július 19-én indultunk Budapestre a honvédség egyik buszával, amin már ott voltak a mezőberényiek, mi a Gimnázium előtt szálltunk fel, reggel negyedötkor. Út közben megálltunk Szolnokon, ahol egy csapat katona sulis csatlakozott hozzánk, majd rövid időn belül Budapestre értünk, ahol rendőri felvezetéssel – ez mindenkinek nagyon tetszett - hamarosan eljutottunk a pesti oldalon lévő Belgrád rakpartra.

 

 

Innen indult a Sólyom II és Sólyom III névre hallgató két szárnyashajó, ami a diákokat, kísérőket és a szervezőket – több mint 200 főt – szállította Nándorfehérvárba.

 

Valamivel kilenc óra után sikeresen „vitorlát bontottunk”. Az út folyamán minden csapat bemutatta az iskoláját: volt, aki Power Point-os prezentációval, és volt, aki filmmel készült. Utunkat megszakítottuk Baján, ahol megebédeltünk. Utána visszaszálltunk a hajóinkra, és meghallgattuk Bán Mór, a Hunyadi regények írójának rendhagyó történelem óráját, majd a csapatok ismertették a pályaműveiket. Ezek között akadtak weboldalak, filmek és hírportálok. Este ékeztünk meg Nándorfehérvárba, ahol várnunk kellett, amíg a hatóságok ellenőrizték az igazolványainkat. Így nem sokkal éjfél előtt értünk a Slavija hotelbe, ami két éjszakára volt a szállásunk.

 

Másnap délelőtt a várban kezdtük a napot, ahol Dr. Rókay Péter egyetemi tanár vezetett bennünket és mutatta meg, hol is zajlott a híres csata. Nikowitz Oszkár nagykövet úrral megkoszorúztuk a Hunyadi emléktáblát. Sajnos az akkori keresztény világ hőseinek máig nem sikerült méltó emlékművet állítani. Az átlag belgrádi – ha van ilyen – nem is ismeri a csata jelentőségét, nem tudja, hogy szerbek is szép számmal részesei voltak a diadalnak.

 

A szervezők megnyerték a magyar katonai attasé, Hajgató Zsolt ezredes úr támogatását, és vele meglátogattuk az Osztrák-Magyar Monarchia katonai sírkertjét, ahol ismét koszorúztunk.

 

A nap további részét az Ada Ciganliján, a belgrádiak mesterséges üdülőszigetén töltöttük, fürdhettünk, kisvasutaztunk, ebédeltünk és érdekes fizikai kísérleteket végezhettünk a szabadban. Ezután egy rövid buszos idegenvezetésen vettünk részt, megtekintettük a Parlamentet, a Nemzeti Színházat és több minisztériumi épületet. A nap zárásaként még elsétáltunk a Szent Száva székesegyházhoz, és megismerhettük az épület részletes történetét.

 

Szombat reggel Kalocsára indultunk, és a napot a hajón töltöttük, ahol mindenki jól szórakozott: akadt, aki elaludt, mások beszélgettek, vagy a nyitott folyosón élvezték az arcukba csapó szelet. Sajnos Horvátországban az okmányok ellenőrzése elhúzódott, így késve érkeztünk Kalocsára, a katonai sátortáborba, ahol a vacsorát követően cserkészek vezetésével énekeltünk és játszottunk, az esőre való tekintettel fedett helyen, tábortűz helyett pedig a cserkészek mécsesekből kirakott jelképét ültük körbe. Ezek után a bátrabbak aludni tértek, de voltak, akik az egész éjszakát ébren töltötték.

 

Vasárnap esőre ébredtünk, sokaknak a sátra is beázott, így nagy örömmel szálltunk vissza a kedves hajóinkra, amiknek Budapestre érve búcsút mondtunk, és a partról figyeltük a hagyományőrzőket és a katonai naszádokról leadott díszsortüzet.

 

Ezután a fehér Hunyadi-ingbe öltözött csapatunk a Lánchídon át a várba vonult a Honvéd Díszzászlóalj és a hagyományőrzők vezetésével, utóbbiak útközben megállva érdekes haditorna bemutatókat tartottak. Miután a várban elfoglaltuk a helyünket, a déli harangszót hallva a bátor nándorfehérvári hősökre emlékeztünk, és meghallgattuk többek között dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter úr ünnepi beszédét. Ezután elhelyeztük a Nándorfehérvárból, a Duna partjáról hozott köveket a Hunyadi-szobornál.

 

Ezt követően részt vettünk a Mátyás templom előtt a csatát bemutató, rendhagyó történelem órán, ahol mindenki kipróbálhatta magát a különböző ügyességi feladatokban. A négy napos program a Budai Várban, a Magyarság Házában ebéddel zárult.

 

Hazafelé is a honvédségi buszokkal tettük meg az utat és mind fáradtan, de sok szép emlékkel és új ismerettel gyarapodva értünk haza. Köszönetet mondunk az Oktatási Államtitkárság, a Honvédelmi Minisztérium, a Nagykövetség munkatársainak, a Sólyom II. kapitányának és legénységének, mindenkinek, aki gondoskodott rólunk.

 

A beszámoló szerzői: Bagi Ivett, Bódis Bendegúz, Demeter Barbara, Farkas Vivien, Korompai Flóra Luca

 

  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010
  • 011
  • 012
  • 013

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen