Az igazak várakozása örömre fordul... (Péld 10,28)

Ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. (Zsid 6,12)

Miért megyünk Tarnów-ba? Rendhagyó töri óra.

Nem megyünk. Krakkóba megyünk, mert varázslatos szépségű a történelmi rész és a magyar kötődések sem elhanyagolhatóak. Persze wieliczkai bányalátogatás is kötelező gyakorlat, és útba is esik. Azután aki itt jár, nem kerülheti el az Auschwitz-Birkenau múzeum és emlékhely meglátogatását sem. Arra azért fel kell készülnie a magyar látogatónak, hogy a magyar tájékoztatást csak az interneten talál. Még a haláltábor magyar – zsidó áldozatai sem érdemeltek ki egy magyar audioguide-t, az idegenvezetés szóba sem kerülhet magyar nyelven. Beszélj nyelveket, vagy vegyél egy tájékoztató füzetet a könyvesboltban… A fiataloknak az előzőt ajánlom!

De akkor, hogy kerül képbe Tarnów? A névvel vigyázzunk, mert a felvidéki csöpp kis település is csalogathat (Tarno), bár nem azokat, akik a címben jelölt városba kívánkoznak, melynek a magyar neve is hasonlóan íródik.

A sajátos vonzódás a történelem szeretetén keresztül alakulhat ki. E településen született Bem József (1794-1850). Nevét minden lengyel és magyar diáknak ismernie kell. Számomra „munkahelyi ártalom” a hasonló helyek felderítése. Nagy tisztelője vagyok a szabadságharc kérlelhetetlen  hősének. Nem volt kérdéses, hogy hazafelé kis kitérőt teszünk.

Tarnów nem fog csalódást okozni az idelátogatónak. Az óvárosi rész „főtere” ritka szép reneszánsz jellegű épületegyüttes, ezt semmiképpen nem szabad kihagyni, akkor sem, ha nem ezért érkeztünk.

Bem Józsefen nincs vita a lengyelek és magyarok között. A tiszteleten nem ejtettek foltot buta viták. A tábornok hamvai 1929-ben tértek haza Törökországból, ahol utolsó éveit töltötte. A török hadseregben szolgált, mint Murad pasa, hogy harcoljon a lengyelek és magyarok közös ellensége az oroszok ellen. Át is tért a muzulmán hitre. Egyesek úgy vélik, hogy a sajátos mauzóleum azért áll hat oszlopon, mert egy muzulmán nem nyugodhat a katolikus lengyel földben…

És valóban – a kegyeleti helyszínen a tábornok szarkofágja oszlopokon nyugszik egy kis tó közepén, egy gondosan ápolt parkban. Nyughelye méltó történelmi nagyságához. A meghatott kegyeleti pillanatok után érdemes elolvasni a magyar nyelvű feliratokat is, és időzni a tó körüli padokon.

A központ kényelmes séta távolságra van, ahol további magyar vonatkozású helyeket fedezhetünk fel. Nem a magyar borokat áruló szakboltra gondolok…

A szabadságharcot jól ismerők tudják, hogy Petőfi Bem alatt szolgált Erdélyben és istenítette parancsnokát. A lengyelek a rajongást egy pici térrel és egy mellszoborral jutalmazták, bár a szobor és a park bejáratát keretező székelykapu a magyarok ajándéka. A szobrot övező keskeny nemzeti színű szalagra – a főhajtás után - egy kis kokárdát tűztünk.

A történelmi városrész közelében áll a tábornok szobra is. Az álló alakos szobrot egy kis félkör alakú téren találjuk, melynek egyik oldalát hatalmas kép zárja le. A festményen huszárok között látható Bem apó. Amikor a szobrot megpillantottuk az elérzékenyülés helyett a kétségbeesés lett úrrá rajunk, mert a kertészek két autója parkolt a szobor mellett, a talapzaton pedig szerszámok pihentek. A munkások kérés nélkül tették fényképezésre alkalmassá a helyszínt. Közben vettük észre, hogy a szobor két oldalán, a két nemzet színeiben pompázik a két virágágyás. Az említett kép alatt a pad támlájába vésve felfedeztük a két ország címerét is. Ekkor már az elérzékenyülés erősebb volt. Hát így is lehet a közös történelmünket őrizni.

Kedves Diákok! Mikor útrakeltek keressétek történelmünk emlékhelyeit, „szűkebbre szabott” hazánkban és a határon túli területeken is. Szeptemberben visszatérünk a fentiekre (is)…

Molnár Béla

 

  • 1
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen