A világ Kepenyes Balázs objektívjén keresztül
- Részletek
- Készült: 2020. szeptember 23. szerda, 15:19
Gyerekkorom óta sportolok, fociztam, kajakoztam jelenleg kézilabdázok. Szabadidőmben sokat vagyok a természetben, kerékpározok és fotózok.
A fotózás szeretete bátyámról ragadt rám. Van egy jó gépe, amit keveset használ, így én próbálom hasznosítani. Először csak a kíváncsiság vezetett, majd több sikeres próbálkozás után beástam magam a témába. Kikérem tapasztaltabb fotósok véleményét és tudásomat igyekszem gyarapítani. Kedvenc témám a természet és az állatok, de a nyár folyamán sok időt töltöttem a Vízi színházban. Új kihívásnak tekintettem és nagyon jól éreztem magam. Próbáltam az előadások emlékezetes pillanatait megörökíteni. Ezúton is szeretném megköszönni Babák Zoltán segítségét és támogatását.
Remélem, képeimmel sikerül egy kis „szépséget” varázsolni az olvasóknak.
Kepenyes Balázs, 10.C osztály
És hogyan vélekedik a „mecénás” Balázsról:
Valamikor kora tavasszal egy szentandrási focimeccsen figyeltem fel egy kis – közel kétméteres – srácra, aki a mérkőzésről igyekezett pillanatokat megörökíteni Feltűnt, mert nem telefonnal, hanem egy viszonylag nagy objektívvel felszerelt tükörreflexes géppel tette ezt. Attól kezdve egyik szemem a focin, másik a srácon, hogy milyen szögekből fényképez.
Bevett szokásom, hogy a vendégkapu közelébe ülök le, hiszen a Newjságon első sorban a hazai gólok és a hazai arcok érdekesek. Sokszor elgondolkodtam, hogy tényleg ez a legjobb hely, vagy egyszerűen csak lusta vagyok.
A mérkőzés végén odamentem a sráchoz, hogy megmutatná-e a képeit, mert kíváncsi vagyok, ő pálya körül mozogva mit tudott fotózni, hátha tudok belőle ötletet meríteni.
Az első sorozatai is jók voltak, csak kevés arc és szem volt rajtuk. Aztán gyakorlatilag napi, heti kapcsolatba kerültünk. Nagyon gyorsan tanult. Felajánlottam neki, hogy ha összehoz egy galériányi képet, akkor az ő képeit teszem fel a cikkek alá. Összehozta.
Aztán elkezdődött a színházi szezon, ahová megkértem a Cervinus Teátrum-osokat, hogy engedjék be sajtófotózni Balázst.
Azért az egy más műfaj. Eleinte elég távolságtartó volt, de aztán feloldódott. Olyannyira, hogy a színházas csajok kedvence lett, én meg azt vettem észre, hogy ott ül a legkedveltebb lépcsőmön az első sorban, én meg kereshetek magamnak másik helyet :)
Akkor megint ment neki egy ajánlat a galériára vonatkozóan, de azt is meg tudta csinálni, így sok newjságos színházi cikk az ő képeivel jött ki a nyáron.
Balázs nagyon gyorsan tanul. A tavaszi nulláról annyit fejődött, mint én öt év alatt. Ma már a nyersanyagot simán megcsinálja, a vágásnál és a színek beállításánál keresi a saját arcát, stílusát. Sokat kell gyakorolnia, hogy rutinná váljon az, amin most még fotózás közben esetleg gondolkodnia kell.
Babák Zoltán, Newjság