Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket… (Ézs 66,13)

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok…, mert én élek, és ti is élni fogtok. (Jn 14,18–19)

Tanári csendes nap(ló)

9:00

Ismerős arcok az Arborétum parkolójában. Mindenki mondja a magáét. Több a mosoly, mint eddig bármikor. Mondanám, hogy persze, három hónapja nem találkoztunk, de ez így nem igaz. Leérettségiztettük, akiket kellett, lezártuk a tanévet, beírtuk, akik be akartak iratkozni, ehhez azért csak kellett, hogy érintkezzünk. De mosolyra most lett okunk. Egyrészről, hogy mindezeket magunk mögött tudjuk, másrészről itt ez a digitális oktatásnak nevezett valami, mint közös megtapasztalás élménye. Arra jó volt ez a home office időszak, hogy ha a mókuskerékben az évek során el is felejtettem volna, mi az az attitűd, amiért a pályán elköteleződtem, most eszembe jutott. Személyes érintettség nélkül, az oktatás egy hamar kiüresedő, mechanikus információátadás, amit a legmagasabb szintű IKT eszközök használata sem fog kompenzálni. Ha ennek itt a vége, van minek örülni.

Egyik kolléga már a kapuban előszedi az aprósüteményt, de vagány, gondolom, majd elárulja a magabiztosságának titkát. Egy ismerős sütötte.  Többen nekibátorodnak, követik példáját. Térülnek, fordulnak a műanyag dobozokkal, cseresznyével, aprósüteménnyel, vagy kevésbé aprókkal, ahogy épp sikerült. 

A presszó irányába indulok. Zárva. Eddig tartott a jókedvem. Fél óra múlva visszatér, mert ha a pontosság nem is a fő erényük, de a kapucsínójuk még mindig finom.

Zahorecz Pali egy rövid áhítat keretében próbál elcsendesíteni bennünket. Nincs könnyű dolga. A befelé fordulás érdekében kezünkbe nyom egy-egy tűlevelet, mondván, ha megsimogatjuk, úgy járunk el, mint a kiscserkészek, ha megízleljük, mint a ferences testvérek. Valamit rosszul csinálhattam, mert nem lett tonzúrám, de ettől függetlenül, vagy épp ezért, boldogan hálálkodtunk, Istennek, Bolzáknak, az Arborétum összes dolgozójának, Flórának, Faunának, a természet éltető erejéért, szépségéért, hogy süt a nap, hogy itt lehetünk, újra együtt.

10:00

Mini-Magyarország már korántsem olyan mini, mint 6 éve volt, amikor először láttam. Egyre terebélyesebb a gyarapodó makettektől, egyre sűrűbb a vasúthálózattól, és évről évre bujább a növényzettől.

11:30

Két napja, amikor a fészen nyilatkozni kellett, hogy hova kívánjuk bezáratni magunkat, azt hittem, ez valami beugratós kérdés. Mennyire kell már betegnek lenni, hogy három hónap karantén és hetek óta tartó esőzések után elvonuljunk a Viharzónába, vagy a még bizarrabb Árnyékvilágba. Pedig komolyan gondolták.

Felsorakoztunk a szabadulószoba ajtajában. Klausztrofóbia kontra kíváncsiság. Egykori tanítványunk közölte, megy visszapakolni az előző csoport után, majd beugrik az épület egyik nyitott ablakán. Végül is, micsoda ostoba konvenció, hogy az ablakon csak a fénynek van szabad átjárása. Némileg megnyugodtam. Mégsem kell odabenn mumifikálódnunk, ha nem bizonyulunk elég ügyes kódfejtőknek.

13:00

Katalin-II elindult velünk a Holt-Körös vizén. Hiába ismerem lassan a várost, mégis egészen más arcát mutatja a víz felől. Ember és természet örök harcának megannyi fragmentuma. A kidőlt fatörzseken napozó mocsáriteknősöktől és a zabolázatlan növényvilág természetes burjánzásától, a mocsári ciprus, és az akác sikeres adoptációján át a már-már falanszteri hangulatot árasztó, ki tudja honnan származó növényfajok ollóval kordában tartott formavilágáig. Sokan sokféleképpen kötődünk a természethez, ami ilyen hosszú bezártság után felértékelődik. Vagy most kerül a helyére. Néha hálát mondhatunk érte, végtére is készen kaptuk. Hogy mihez kezdünk vele? Mi olyan helyen töltöttük a napot, ahol bölcs szeretettel idomulnak hozzá.

Salka Zsuzsanna

 

  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010
  • 011
  • 012
  • 013
  • 014
  • 015
  • 016
  • 017
  • 018
  • 019
  • 020
  • 021
  • 022
  • 023
  • 024
  • 025
  • 026
  • 027
  • 028
  • 029
  • 030
  • 031
  • 032
  • 033
  • 034
  • 035
  • 036
  • 037
  • 038
  • 039
  • 040
  • 041
  • 042
  • 043
  • 044
  • 045
  • 046
  • 047
  • 048
  • 049
  • 050
  • 051
  • 052
  • 053
  • 054
  • 055
  • 056
  • 057
  • 058
  • 059
  • 060
  • 061
  • 062

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen