Böjti - húsvéti gondolatok
- Részletek
- Készült: 2020. március 04. szerda, 08:03
„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.”
/Lk 24, 5b-6a/
Kedves Testvérek!
Egyik óvodai hittanóra alkalmával egy kisfiú odajött hozzám és ezt mondta: „Pali bácsi, én olyan üres vagyok.”
Miután meghallottam ezt a mondatot, természetesen, megvigasztaltam a gyermeket, de el is gondolkoztam az óra végeztével. Hallottam már olyanról, hogy valami üres, de olyannal még nem találkoztam, hogy valaki legyen az.
A használati tárgyak közül az üresség néha negatív. Gondoljunk csak bele, hogy a vizesflakon egy hosszú kiránduláson megüresedik, akkor el kell terveznünk, hol tudnánk megtölteni.
Az üresség viszont hordozhat pozitív tartalmat is. Egy család költözésekor az üres doboz kincset ér.
Természetesen számtalan példát lehet még felsorolni, de ezek többségében a használati tárgyainkkal kapcsolatosak. Emberi ürességről oly keveset beszélünk.
Belegondolva a sírhoz igyekvő, gyászoló asszonyok valahol belül is egy hasonló érzést tapasztalhattak meg. Meghalt a Mester, a Megváltó, akire számíthattak és felnézhettek rá. Üresen mentek belül azon az úton, mely Jézus holttestét rejtő sír irányába tartott.
A húsvét örömét, azonban az a döbbent rácsodálkozás teszi áldottá, melyet ők, akkor ott megtapasztaltak az elhengerített kőnél.
„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.”-mondja a két fehérruhás idegen. Az üres sír képe pedig így válik teljesen örömteli dologgá, hiszen nem az ürességre kerül a hangsúly, hanem arra, hogy Jézus legyőzte a halált és ezt megmutatta a tanítványainak. Ez a legvidámabb üresség az egész világon.
A hittanosom mondata pedig valahol igaz. Mindannyian üresek vagyunk, ha az élő Úr Jézus nincs benne az életünkben. Húsvét reményteli alkalom erre, hogy figyelmünket az Ő irányába tudjuk fordítani.
Kívánom a kedves olvasóknak, hogy az üres sír mellől lépjen be Jézus a mi üres életünkbe húsvét ünnepén és ez által mi is élőkké váljunk, ne pedig üresen maradjunk.
ÁMEN